A festményem Tokióban! (Art Beyond Boundaries 2022)
A festményem Tokióban! (Art Beyond Boundaries 2022)
Nehéz elhinni, hogy velem ilyen nagy dolog történhetett, minthogy a tokiói The National Art Center állítsák ki valamelyik munkámat, de mégis megtörtént. (+ egy kis összefoglaló)
Az a megtiszteltetés ért, hogy az Art Beyond Boundaries kiállítás szervezői meghívtak a kiállító művészek közé, hogy képviseljem
Magyarországot a tokiói The National Art Centerben (国立新美術館).
Aki megnézi a képeket, láthatja, milyen hatalmas a kiállítás és milyen szép munkák között szerepelhet az én festményem
is. A festmény mellett látható a Várhegyi Istvánnal közös könyvünk, a Hangulatárnyékok is.
Nehéz elmondani, hogy mit érzek most. Egyrészt
nagyon boldog vagyok, másrészt még mindig nem tudom elhinni, hogy ez megtörténik.
A japán sumi e festés már nagyon régóta a szívem csücske,
de sokáig fogalmam sem volt róla, mi ez pontosan, hogy hívják, és hogy itthon van-e lehetőség arra, hogy kipróbáljam. Végül a japán nyelvkönyvem
utolsó oldalának érdekességei között találtam rá a technika nevére, és azonnal rá is kerestem a neten, de magyarul semmit nem találtam. Így
végül csekély japán nyelvtudásomra hagyatkozva innen-onnan szedegettem az információmorzsákat, mások munkásságát követve autodidakta módon
kezdtem el foglalkozni vele.
Aztán 2020-ban lehetőségem nyílt rá, hogy a törökbálinti Munkácsy Kávéházban kiállítsam az első
két év sumi-e festményeinek legjobbjait. Így ismerkedtem meg P. Boros Ilona révén Várhegyi Istvánnal, aki csodás haikukat írt a kiállításra
szánt képeimhez, és közösen egy igazán különleges kiállítást sikerült rendezni. Később pedig Ilona javaslatán felbuzdulva, összeraktuk
és kiadtuk a Hangulatárnyékok című könyvünket, amely az elküldött festményem mellett most szintén megtekinthető Tokióban.
Kobayashi Tohun Harumi még a 2021. évi kiállítás környékén kérdezte meg először, hogy lenne-e kedvem a jövő évi rendezvényükön kiállítani. Persze ekkor még ez nekem nagyon távoli álomnak tűnt, de a tavalyi kicsit kiégett állapotom ellenére, Harumi újra megkérdezett, és miután kedves barátok révén sikerült az anyagiakat is megoldani, boldogan belevágtam a dologba. Igazság szerint nem sok mindent kellett tennem, de cserébe rengeteget izgultam, hogy azt se rontsam el. A képeket látva csak ámulok és bámulok. A szervezők igazán nagyszerű és méretében is nagy kiállítást rendeztek, amihez gratulálok nekik! Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy ott lehet a festmény és a könyv!
Köszönöm mindazoknak, akik segítettek, hogy élhessek a lehetőséggel, és köszönöm a meghívást Kobayashi Tohun Haruminak!